Amint beköszönt a rekkenő hőség , ez a régi sztori valahogy mindig felhozódik a baráti társaságban, azzal a céllal, hogy mennyire jól tudom kezelni, amikor “udvarolnak” nekem az erősebbik nem képviselői. Elöljáróban annyit tudni kell, hogy sokszor nem erényem a kedvesség, sőt néha kifejezetten bunkó vagyok. A körülöttem lévők már megszokták, tudják kezelni.
Évekkel ezelőtt történt a dolog amikor még fiatal zabolátlan huncut póni voltam. Annyira meleg volt, hogy már az is megváltás lett volna, ha Frodo bedob a gyűrű mellé engem is. Reggel úgy döntöttem szoknyát veszek föl, ami megint csak nem jellemző rám, szökőévben egyszer talán. Ennek egy igazán nyomós oka van. Kicsi termetemhez képest a seggem akkora mint két tekegolyó, és ha felveszek egy szoknyát annyira felkapja, hogy úgy áll a szoknya alja mint a kacsa segge. Na de ez a nap más volt, kibasztam a világgal és egy olyan szoknyát választottam, aminek az alja kicsit be volt szűkítve, így nem volt kacsa segg. Vidáman indultam útnak, a város zsongott, tombolt a nyári szünet, mindenhol fiatalok. Ahogy befordultam az utcába amin végig kellett mennem, a hűvös, árnyékos oldalt választottam, mert napszúrást kaptam volna mire odaérek. Egy valamire azonban nem gondoltam. Azt utca közepén a mesés keleti városunk egy leghírhedtebb késdobáló éjjel-nappali vendéglátóipari egysége állt. Ott sosem állt meg az élet, a nyugdíjas alkoholistáktól kezdve, az afterozó egyetemistákig ott mindig volt minden. Visszafordulni már nem akartam, hogy átmenjek az utca túl oldalára, viszont a következő zebra, eme csodás kricsmi előtt állt. 😀
No gondoltam nem kell parázni, senki nem fog megenni ha elhaladok a kocsma előtt.
Hát tévedtem. Haladtam szépen az aprócska lábaimmal, a járdán épphogy elfértem, mert mindkét oldalon ültek a díszes vendégek.
Megálltam a zebránál, itt magamban már toporzékoltam, hogy minél hamarabb átjussak.Majd megszólalt egy alfa hím az “ünneplő” tömegből:
Húúú micsoda picsa!
Kínos csend volt, mindenki hallgatott, gondolom a reakciómra vártak.
Megfordultam, kéjesen rá mosolyogtam és a következő mondat hagyta el a számat:
És képzeld mekkorát szarok vele!
Illékonyan mint a tavaszi zápor átsuhantam a zebrán, de a nevetést még az utca túloldalán is hallottam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: